ELSŐ INTERNETEZÉSEM

ÍGY KEZDTEM..... Hogy mit is kezdtem ? Hát az internetezést! Csak akkor még fogalmam se volt mi az és mit lehet - kell azon csinálni? Meg kell jegyeznem, hogy mikor a nagyobbik fiam államvizsgázott , Bukarestbe kellett mennie. Mikor hazajött megkérdeztem, hogy végül is mi az, ami olyan fontos, hogy a fővárosba kell utaznia? A válasz ennyi volt: Egy gépezetet kell elkészíteni. Na , de milyent, mire szolgál? Olyan , mint egy TV, csak nem nézni, hanem dolgozni kell rajta. Nem magyarázkodott, foglalt volt, de tudta, hogy én ezt úgysem érteném. A férjem halála után a kisebbik fiam, aki Pesten dolgozott, beállít egy "valamivel" . Mi akar ez lenni és mire fogom használni?.Kibontotta a csomagot, s mondja, ez egy internet, azért hozta, hogy ne unatkozzak egyedüla tél folyamán . Én csak bámultam s vártam a magyarázatot. Magyrázott is nekem, meg is mutatott egyet s mást, amiből én keveset értettem. Papírt , tollat vett és lerajzolta, s odaírta, melyik jel mire való. Regisztrált is , fel is jegyeztem magamnak. Örültem, hogy lesz elfogltságom a magányban. A fiam elment , én a Honfoglalón probálkóztam . Nagyon elcsodálkoztam, hogy a játékosok mindennemű kérdésre tudják a választ én meg csak töröm a fejem . Én vagyok a legbutább? Sírni lett volna kedvem... Fogtam magam , s eőszedtem mindenfélét: lexikonokat, enciklópédiát, bibiliát , az ókor történetét, hadd válaszoljak én is valamire. Ment, ahogy ment , de amíg mások egy- két nap elteltével már válaszoltak, én sokkal később, vagy egyátalán nem . Bebeszéltem magamnak ,.és igazam is volt, a játékosok többsége nagyvárosi , már rég interneteznek és ezért tudnak mindent. Én az erdélyi kisváros lakója nem illek be oda,és soha nem vehetem fel a versenyt velük. Nehezen fogadtam el, hogy annyira buta vagyok: Egyszer aztán sírva megkérdeztem( akkoriban ott még lehetett társalogni), hogy tudnak Ők annyi mindent minden témával kapcsolatban? Egyik adminisztrátor felvilágosított, hogy guglizni kell. De mi az a gugli??? Végül a fiamat kérdeztem meg telefonon. Elég mérgesen magyarázta el, mondván, hogy mikor átadta a gépet mindent megmutatott.Azt elfejtette, hogy nem elég megmutatni, azt gyakorolni is kell.Erre tényleg nem volt ideje. Rendre- rendre belejöttem, a játékosok is segítettek, de nehogy azt gondoljátok, hogy most nagyon jól tudok bánni a géppel Őreg lovat nehéz hámba fogni --- mondja a közmondás. Azért mégis hálás vagyok a fiamnak, valóban le tudtam okosan foglalni magam , s rengeteget tanultam keresés közben, és még többet a kedves játékosoktól.Mindenkinek nagy köszönet!!