Avetik Iszahakjan: Éjszakánként a kertemben
Éjszakánként a kertemben
Árva fűzfa sírdogál.
Bánatos sóhaja lebben,
Tépett zokogása száll.
S amint az éj tovalépdel,
A gyöngéd ujjú, szelíd
Nap letörli hajfürtjével
A fűz kristály könnyeit.
/Ford.: Kerék Imre/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése